Közös élmény és ünnep látni, ahogyan egy gondolat csírája, amely a hely szelleméből, adottságaiból és tradícióiból fakad, fejlődésnek indul, megvalósul, majd önálló életre kel. A hagyományos kézműves termékek mai életünkbe való bevitelének legfontosabb kritériuma az innovatív fejlesztés, mely a piaci igények kielégítését is szolgálja a hagyomány ápolásán túl.
A 2018-ban 15. alkalommal megrendezett Design Hét Budapest rendezvénysorozatának keretében zajlott a „Hova tovább?” című iskolabörze, melyen először vett részt a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar (PTE MIK) Építész Szakmai Intézete. A kétnapos rendezvény egy kiváló lehetőséget biztosított, hogy a designképzéshez kapcsolódó felsőoktatási és felnőttoktatást kínáló intézmények és a pályaválasztás előtt álló fiatalok, illetve a designszakmák iránt érdeklődők kötetlenül találkozhassanak egymással.
A MIK Építész Szakmai Intézete a hagyományos standkialakítástól eltérő installációval várta a kedves érdeklődőket. A Bőköz Fesztiválon debütáló alkotásunk egy átmeneti teret képzett a kiállítás világa és az alkotók szakmai, oktatási világképe között, ahol a vállalkozó szelleműeknek lehetősége nyílt betekinteni a projekt megvalósulásának folyamatába is.
A Bőköz Fesztivál négy ormánsági kistelepülés, Kémes, Szaporca, Tésenfa, Drávacsehi és a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága ŐsDráva Látogatóközpontjának összművészeti rendezvénye, amely a falvak egyedi arculatára, jellegzetes hagyományaira, értékeire, a helyi aktivitásokra és az ökoturizmusra, valamint a fesztiválra meghívott művészek, művészcsoportok kreativitására épül. A minőségi, különleges fesztivált hagyományteremtő céllal először 2016-ban került megrendezésre Magyarország gazdaságilag egyik legszegényebb, de értékeiben egyik leggazdagabb tájegységében.
Az eseménysorozat elsősorban azt szeretné bizonyítani, hogy minőségi fesztiválnak is van helye, létjogosultsága egy, a fővárostól közel 280 kmre lévő határ menti mikrorégióban, a Bőközben.”
Idén nyáron a Bőköz Fesztivál szervezőinek jóvoltából hallgatóink és oktatóink három napos közös aktivitás keretében válhattak alkotó résztvevőivé az unikális, intenzíven fejlődő kulturális rendezvénynek. A fesztivál céljai között megfogalmazásra került a "Hagyományőrzés- és teremtés, közönség- közösségépítés, nyitás, a kulturális- és ökoturizmus fejlesztése, a helyi lakosság és az odalátogatók minőségi és maradandó kulturális élményhez juttatása, kulturális karitatív akciók létrehozása." Ezen gondolatokkal nem volt nehéz azonosulni, hiszen a pécsi építész képzés oktatói az egyetemen, és privát szakmai életükben is hasonló elvek mentén oktatnak, alkotnak. Képzéseinkben a tudás megszerzésének és átadásának középpontjában a hallgató és az oktató közötti személyes viszony áll. Amennyiben ezt ki tudjuk terjeszteni, és ebbe a személyes viszonyba be tudjuk kapcsolni a szemlélőt, a felhasználót, a közönséget, vagy a közösséget, a hozzáadott vagy keletkezett érték hatványozódik.
Ennek a projektnek a keretében egymásra talált építész és belsőépítész, formatervező és szerkezettervező, lakatos és kosárfonó, fesztivál szervező és fesztiválozó, helyiek és látogatók, oktatók és hallgatók. Közös élmény és ünnep látni, ahogyan egy gondolat csírája, amely a hely szelleméből, adottságaiból és tradícióiból fakad, fejlődésnek indul, megvalósul, majd önálló életre kel.
A célkitűzésünk egyszerű volt: részvételünkkel a rendezvényen képviseljük a MIK-et, mutassuk be a pécsi képzés sajátosságát, hallgatóinkkal közösen alkossunk valamit, ami a hely adottságaiból táplálkozik és figyelemfelkeltő, vonjuk be az alkotás folyamatába a helyieket és a fesztiválozókat, értéket mentve teremtsünk új értéket és legyen alkalmas a projekt szellemiségünk későbbi, más fórumokon történő reprezentálására. Egy formális beszélgetés során dr. Vasváry-Nádor Norbert, aki a karunkon az Ipari termék és formatervező képzésért felelős, dr. Borsos Ágnes, aki a Belsőépítészeti, Alkalmazott és Kreatív Design Tanszék vezetője valamint dr. Rétfalvi Donát, az Építész Szakmai Intézet vezetője vetették fel az ötletet: “Fonjunk egy kosarat! Fonjunk egy kosarat, de nagyot!”
Vasváry-Nádor Norbert korábban már foglalkozott a fűzfonás, a kosárfonás témájával, felkiáltása azonnal értő fülekre talált. A technológia, az anyag és egy feledésbe merülő mesterség felkarolásának lehetősége, mely ráadásul az Ormánságra is olyannyira jellemző, azonnal megmozgatta a fogaskerekeket. A feladaton pedig még csavartunk is egyet, hiszen a Bőköz fesztivál felkérésével párhuzamosan már az őszi Designhét keretében zajló „Hova tovább?” rendezvény standjának koncepcióját is elő kellett készíteni. Ezért úgy döntöttünk, hogy egy olyan alkotással rukkolunk elő, mely attrakcióként működik a fesztiválon, ugyanakkor a Designhét alkalmával standként megfelelően tudja reprezentálni képzéseinket, oktatási tevékenységünket.
Az emberi kultúra sok évezredes múltja során számos értéket hozott létre és halmozott fel. Minden nemzedék az elődök hagyatékaira támaszkodik, így ismeri meg a világot, alakítja életét és újul meg generációkon keresztül a korábban szerzett tapasztalatok segítségével. Újra és újra beépíti azokat a szellemi és kulturális javakat, környezeti és tárgyi életformát, melyet elődei létrehoztak, de vannak a hagyománynak olyan részei is, melyek az életforma eltűnésével érvényüket vesztik. Vannak olyan elemei is, amelyek művelhetők ma is, ez a kézművesség, amely mindig egy adott országra jellemző. Ahhoz azonban, hogy a kézművesség ismét beépüljön mindennapi életünkbe, nagy szükség van a folyamatos megújulásra, fogyasztói igények nyereséges kielégítésére, az innovációra.
A baranyai aprófalvas településszerkezet hátrányai az Ormánságban funkcionálisan és demonstratívé is leképeződnek. A térségben cirka 30 ezer cigány ember él, nagyobb részük magyar anyanyelvű roma, kisebbik hányaduk az archaikus roma nyelv egyik változatát a Beást beszéli. Legfőbb tevékenységük a kézműiparhoz kötődik, kiváló ismerői és művelői egyebek mellett a fűzfavessző megmunkálásának.
Véleményünk szerint a kísérleti projekt eredménye hatással lehet a térség mezőgazdaságára (fűzfavessző termesztés),ápolhatja kulturális örökségünket (kihaló hagyomány újjáélesztése), lehetőséget nyithat a munkanélküliségben (romák munkába való integrációja). A projekt révén a kilátástalan munkaerőpiacra való bejutás, az együttműködés révén pedig a társadalmi megegyezés és tolerancia is növelhető. Mindezek mellett új lehetőség nyílik arra is, hogy a programba való bekapcsolás révén a művészeti és tudományos, egyetemi szféra is megjelenjék és saját eszköz illetve módszertanával gazdagítsa a program egyes elemeit.
Az interdiszciplinaritás és a közvetlen együttműködés a fűzfavessző megmunkálása és eddig nem alkalmazott módon, új megközelítést jelenthet az eddig leginkább csak konvencionális módon való megközelítéshez képest.
A mai alkotónak a motívumaiban, formáiban és technikai megoldásaiban gazdag múltat, mint kiindulópontot kell felhasználnia, és meg kell teremteni a jelenkor kézműiparát, hogy a következő generációnak legyen múltjuk, hagyományuk, amiből tovább tudnak lépni.
Olyan használati tárgyat kell létrehozni, amely nemcsak díszítő szerepet lát el, hanem az új felhasználási igényeknek is megfelel, és szerves része lesz mindennapi életüknek, vagyis eladható, elismeri a piac. Ennek eredményeként pedig létrejöhet egy kortárs design értékkel bíró, tradicionális alapokra helyezett design termék.
A kézműves termékek mindennapi életünkben való megjelenésének módja, ha a hagyományt úgy építjük be az alkotásokba, hogy a ma emberének is használati tárgyává váljon, új funkcióval, új formával ruházzuk fel. A már működő kézműves vállalkozásnak sok előnye van, úgymint a megalapozottság, a piacismeret, kapcsolatok, bizalom és a tapasztalat. Ezek figyelembevételével, illetve alkalmazásával lehet a fejlesztéseket megtenni. Hátránya, hogy nem ismerik fel az innováció szükségességét, nem keresik az új ötleteket, lehetőségeket. A hagyományos kézműves termékek mai életünkbe való bevitelének legfontosabb kritériuma az innovatív fejlesztés, mely a piaci igények kielégítését is szolgálja a hagyomány ápolásán túl. A megújítás a vállalkozás célkitűzéseinek és anyagi erőforrásainak függvénye. Fontos a kézműves termék átgondolt megtervezése, piacra kerülésének tesztelése, bevezetése a gyártásba.
A véka vagy kosár a kosárfonás, kosárkötés végterméke. A mesterség évezredes múltra tekint vissza, mely során a fonás alapanyagául a világ különböző részein más-más növényi alapanyagot használnak: gabonaszárakat, nádat, pálmaféléket, hazánkban a földrajzi és éghajlati viszonyok főként a fűzféléket teszik alkalmassá kosárfonásra. A vessző könnyen beszerezhető természetes alapanyag, rugalmas, könnyen megmunkálható, a fonás technikája pedig kevés kézügyességet igényel, így tulajdonképpen mindenkinek adott a lehetőség arra, hogy elsajátítsa, és valami szépet alkothasson.
“A fűzfonó mesterek sok száz éve készítik hagyományos tárgyaikat, de nincs arra felkészültségük, hogy átlássák a folyamatosan változó piac igényeit és a divatot. Egy dizájner ebben segíthet. De ahhoz, hogy segíthessenek, előbb nekik is meg kell kicsit tanulniuk ezt a szakmát, hogy lássák, mi az, ami megvalósítható ezzel a technológiával.” - dr. Vasváry-Nádor Norbert
A kosarak formáját elsősorban a funkciójuk, így a bennük tárolt dolgok határozzák meg. A minket foglalkoztató kérdés az volt, hogy a tanulás, alkotás, építés során hogyan tudjuk át- és újraértelmezni a hagyományosan kialakult formákat, alkalmas-e a technológia kortárs elképzelések megvalósítására, valamint hogy a végtermék anyagszerűsége, potenciálja adaptálható-e a mai kor embere által élt világ számára.
A Zalaváry Lajos Kossuth-díjas építész által tervezett jászberényi Tisztasági fürdő épületének geometrikus formavilágát, valamint a népi gazdálkodásban használt méhészeti eszközök, a szalmakas és fonott vesszőkas formáját idéző ösztönös vonalvezetés jellemezte az első papírra vetett vázlatokat. A megfogalmazott vízió hamar csiszolódott, egyúttal a csapat munkájához csatlakozott dr. Széll Béla Attila, az Épületszerkezetek - Energiadesign Tanszék oktatója, akinek kutatási területe a népi építészet és a kulturális örökségvédelem mellett a generatív parametrikus építészet és a különleges épületszerkezetek, valamint dr. Kósa Balázs adjunktus, aki többek között a b2 Transzdiszciplináris Szakkollégium alapítója, és a hallgatói aktivitások egyik főszervezője.
A fonás alapanyaga a jó minőségű vessző, melyet szerettünk volna helyben beszerezni, azonban az Alsószentmártoni ültetvény még fiatal, így új forrás után kellett néznünk. Reményeink szerint a következő Bőköz fesztiválon már az Ormánságban termelt vesszővel tudunk dolgozni. Az egyik legsikeresebb hazai kosárfonó népi iparművész, a Monoki Barna István technikai valamint szakmai tanácsok mellett gyors segítséget is nyújtott, javaslatára a választott alapanyag az amerikai nemesfűz lett, közbenjárásának köszönhetően pedig eljutottunk Sárkeresztúrra, ahol a faluban a helyi sajátosságokra fókuszáló értékteremtő munka keretében zajlik jellemzően a levendula és a kosárfűz termesztése, illetve feldolgozása és értékesítése.
Mint minden projektnél, itt is rögtön körvonalazódtak a lehetőségeket korlátozó tényezők: a rendelkezésre álló rövid idő és az anyagi korlátok, valamint a sokcélú alkalmazhatóság problematikája. Ezért olyan megoldásban kellett gondolkodnunk, mely megvalósítható speciális anyagok és eszközök nélkül, egyszerűen elkészíthető, olcsó, és nem utolsósorban szállítható is.
Eleinte felmerült, hogy a projekt legyen elemeire bontható a szállítás végett, azonban ez az anyagszerűségből fakadó grandiózusság kárára ment volna, ezért elvetettük. Így a kezdeti vázlatok kidolgozásakor a maximális méretet kellett definiálnunk. A szállításhoz rendelkezésre álló zárt tehergépkocsi rakodó terének belmérete határozta meg a végleges 1,75 m átmérőjű 3 m magas formát.
A véglegessé váló, kicsit félrecsapott, torzított forma, mely oldalsó felnyitást és csonka bevilágító csúcsot is kapott, tartósabb vázat igényelt. Ezért ponthegesztett köracél szelvényekből készült a végleges alapszerkezet, görgőzött zártszelvény alapkörre építve.
A Bőköz fesztiválon a projekt megvalósítására Szaporca központjában a templommal szemközti árnyas parton került sor a látogatók aktív részvételével osztatlan siker közepette. A fesztivál médiaanyagait, valamint a projektünk megvalósulását a PTE MIK Televíziós műsorkészítő (FOKSZ) szakos hallgatói dokumentálták. A kosárfonás folyamatát többek között egy panoráma kamerával is rögzítettük.
Az őszi Designhét keretében zajló „Hova tovább?” rendezvényen kiállított termékbe egy VR szemüveget lógattunk, így a látogatók nem csak a kész terméket csodálhatták meg, hanem annak terébe lépve egy virtuális időutazáson is részt vehettek, mely során Szaporca központjában találhatták magukat, átélve az alkotás folyamatát, a hely szellemét. A látogatók reakciói kortól függetlenül hasonlóak voltak.
Elsőre a projekt grandiózussága állította meg őket, érdeklődéssel vizsgálták az ismerős, de újraértelmezett anyagszerűséget, találgatták a funkcióját. A részletek szemlélése közben pedig felfedezték a termék belső terét, és kíváncsian próbálták ki a kontextustól idegen korszerű technológiát, a VR szemüveget.
